Tombolva ünnepli a kert a TAVASZT

Hogy lehet minden ilyen megrendítően gyönyörű?


További képek: https://picasaweb.google.com/105174646471267747738/2013Viragzas?authkey=Gv1sRgCOXop5fG9ae4fA#

Áprilisi kibontakozás az iskolakertben

Április elején még vacogtunk a kertben, de aztán végre megérkezett a rügyet bontó meleg tavasz! Az Iskolakert Stafétára érkező gyerekek is levethették a viharkabátokat és elmerülhettek a fényes virágillatban…

Az első két áprilisi alkalmon a régi magyar gyümölcs és zöldségfajták fontossága és ezek átmentési módjai kerültek a figyelmünk központjába.

Április 4-én a Petőfi Ökoiskola  4.a osztálya találkozhatott Sára János gyümölcsész mesterrel,  aki  mesélt nekik a Röges háton még nyomokban fellelhető régi  gyümölcsösökről. Tavaly megfigyeltük, hogy a gyümölcsös öreg fái minimális gondozás mellett is roskadoznak a sok terméstől. Ezekből a gödöllői viszonyokhoz alkalmazkodott fajtákból gyűjtöttünk nyáron szemző ágakat, és a csemetekertünkben beszemeztünk néhány, arra már érett vadcsemetét. Először ezeket járták végig a gyerekek Sára Jánossal és elvégezték rajtuk a tavaszi visszametszéseket, majd maguk is végignézhették és kipróbálhatták a szemzés praktikáit.

Párhuzamosan az osztály másik fele elkészítette a veteményesben a vetésforgó elvei szerint az ágyásokat: gyökérzöldségként répát és hagymát társítottak, mert távol tartják egymás kártevőit, a levélzöldség ágyásba retek és saláta került szintén hasonló megfontolásból, és a harmadik ágyásunk a borsónak adott helyet.  Éltető vízzel belocsoltuk, hogy a magokban szunnyadó titkok elindulhassanak a napvilág felé.

Április 11-én a Petőfi Iskola 3.a osztálya a  tápiószelei Növénydiverzitás Központ munkatársaival kertészkedhetett és játszhatott együtt. Szemet gyönyörködtető kiállítási anyagaik elvarázsolták a gyerekeket a termesztett növényeink sokféleségével. Gyovai Ágnes békaverssel vezette be a játékosan a gyerekeket a diverzitás témájába, aztán elmesélte, hogyan kerülnek hozzájuk ezek a régi hagyományos magyar zöldség magvak, és hogyan tartósítják őket hűtéssel a jövő nemzedékei számára.  Biztatta is a gyerekeket, hogy ha szeretnének később ilyen fajtákkal kertészkedni, akkor a szüleikkel együtt keressék fel levélben a génállomást, és szívesen küldenek bárkinek a magokból.

Az Iskolakert Staféta számára is biztosított az intézet többféle retek, saláta és spenót magot és krumpli vetőgumókat is, amiket közösen elvetettük/elültettünk, megbeszélve, hogy mi is a különbség a két fogalom között. A gyerekek tenyere pont megfelelő mérce volt Rédei-Pomázi Péternek a sorközök kijelöléséhez, és a nap végére az ősszel megépített komposztkas, mint kiemelt helye a kertnek, megtelt a történelmi magokkal, szépen feliratozva a fajták neveivel. Közben néhány gyerek Rozi nénivel, a kerti munkára jelentkezett idős erdélyi önkéntesünkkel, a veteményes negyedik krumpli, azaz „pityóka” ágyását is elkészítette, a vetésforgó hiányzó bogyós zöldségeként.

Április 18-án a Gödöllői Waldorf Iskola 3. osztálya vette nyakába a várost, és több kilométeres sétával gyalog jöttek ki a kertbe ismerkedni a gyógynövényekkel. Balogh Gabriella, az Ökomama képzés hallgatójának vezetésével fűszerspirál építése volt a napi feladat. Első lépésben a spirál termőfölddel való feltöltését végezték el a gyerekek, nagyon lelkesen ástak, lapátoltak és talicskáztak, komoly barlangot hagyva a földkupacban maguk után. Az ásás erőpróba eddig minden alkalommal óriási népszerűségnek örvendett.  

Következő lépésben a fűszer- és gyógynövény palánták elültetése következett, amibe még az M1 televízió Zöld tea műsorvezetője is betársult. A spirálkert tetejére a szárazságtűrőbb, magasabb növésű rozmaring és levendula kerültek, alsóbb szintjeire csombor, kapor, koriander, kakukkfű, míg az árnyékosabb É-i oldalra, a leendő madáritató közelébe a menták és a citromfű lettek ültetve.

A kertészkedést kiegészítette egy szembekötős játék, ahol a körben állónak nemcsak a megfogott gyerek nevét kellett kitalálnia, hanem a kezében lévő gyógynövényt is fel kellett ismernie az illatáról. A még ezek után is megmaradt energiát egy jó kis kerti foci vezette le a nap végén!

Az utolsó áprilisi alkalommal, április 25-én ismét a Petőfi Ökoiskola látogatott el a REGINA kertbe, az eddigi legifjabb résztvevőkkel: az 1.b osztállyal. Dr. Tóth Ferenc a SZIE Növényvédelmi Intézetéből jött el hozzájuk, hogy a kert egészségéről és a növények szelíd védelméről meséljen a gyerekeknek. Az elsősök nyitott fülekkel és számtalan hozzáfűznivalóval vettek részt a beszélgetésben, nagyfokú környezeti és kerti tájékozottságról téve tanúbizonyságot. A bevezető beszélgetés után bogarászás következett a kert titkos zugaiban állati búvóhelyeket kerestek a gyerekek.

Feri bácsi minden megtalált rovart beazonosított, és elmondta, hogy miben járulnak hozzá a kert egészéhez. Megtudtuk tőle, hogy igazán minden élőlényre szükség van a kertben, csak az a probléma, ha valamelyik túlszaporodik, és ezzel felborítja az egyensúlyt. A hangyák például, amiket sikongatások közepette szép számban találtak a gyerekek, a talaj szerkezetét javítják, levegőssé teszik azt a járataikkal. Ezen kívül rengeteg giliszta is előkerült a mulcs alatt kicsit beleásva a nedvesen maradt talajba, és megismerkedtünk az ugróvillásokkal is. A gyümölcsfák tányérjába pedig sarkantyúkát vetettünk, aminek az a híre járja, hogy magához vonzza a levéltetveket.  

Az előző osztályok keze nyomán már szépen sarjadó növényeket is megcsodáltuk: a borsó, retek saláta, hagyma büszkén és feszesen sorakoztak az ágyásokban, és hogy ez így is maradjon, két hordó vizet kilocsoltunk a veteményesre, a komposztkasra és a fűszerspirálra. A nap végén pedig a jó munka után járó zsíros kenyér uzsonna és almacsutka temetés zárta a napot, mint minden alkalommal.

Köszönjük az áprilisi résztvevőknek is a kertbe hozott vidámságukat és a mindenre nyitott ragyogó szemeiket!

Elindult az Iskolakert Staféta

Március 7-én elindult az Iskolakert Staféta a REGINA Kertben. A Damjanich Általános Iskola 3.c osztálya vette először kezébe az ásókat, gereblyéket és ébresztgette téli álmából a mulcs rétegek alatt alvó kertet. A gyerekekben tombolt a tettrekészség: miután megismerkedtünk a kert zugaival, rögtön nekiálltak a talicskázásnak, ültető gödör mélyítésének, a veteményes felásásának és kitarackolásának. Az ültető gödrökbe ribizli és josta bokrok kerültek, amiket meg is locsoltak, és töveiket mulcs réteggel takarták be a gyomok elnyomása és a talajnedvességének megtartása érdekében. Az egyik ablakpárkányon előre elkészített „talajmúzeum” várta a kíváncsi szemeket, ahol összevethették egy talajszelvény rétegeinek különbségeit, gyúrás próbát végezhettek a homoktalajok és agyagtalajok mintáiból. A zsíroskenyér szünetben mesét hallgattak az ébredező hóvirágokról, amiket a kertben is megtaláltak már addigra. 

Március 11-én a Török Ignác Gimnázium 5.a osztálya vette át a stafétát. Ők a komposztálásról szereztek kézzelfogható tapasztalatokat a kertben. Miután átbeszéltük a komposztálás jelentőségét és a komposztálható anyagok körét, a gyerekek körbeszaladtak a kertben, és egy „komposzt-art” alkotást hoztak létre a helyben talált komposztálható dolgok felhasználásával. 

Az ismereteik további mélyítését egy stafétafutás szolgálta a komposztos zsákokból épített pályákon. A futás végeztével a gyerek kiürítették egy tápanyagban szegény kertrészre az Aranyvessző Komposztálási program keretében begyűjtött Röges utcai zöldhulladékos zsákokat, ezzel előkészítve egy későbbi gyógynövényes ágyást. A zsákok tartalmának vizsgálatával további ötleteket kaptak a komposztálható kerti zöldhulladékok körére.

 Ezután folytatódott a múlt héten megkezdett munka is a már felásott veteményesben, ami szemmel láthatóan igen tápanyagszegény és homokos volt: az előkészített ágyásokat feljavították az átrostált érett komposztottal, amit egy helyi biokertész ajánlott fel erre a célra. Az energia levezető fizikai munka után gyerekek végigjárták a kertben található komposztálási eljárásokat, és megismerkedtek azok praktikáival: a 3 rekeszes raklapokból készített szakaszos komposztálóval, a komposztkassal, a vermikultúrás (gilisztatenyészetes) eljárással és a talajtakarásos helyben komposztálással avagy mulcsozással.

A talajmúzeum és a talajkísérletek most is sikert arattak, volt újra gyúráspróba, ecettel mésztartalmat vizsgáltunk, és a különböző színű talajrétegekből újabb műalkotás is született. A záró mozzanata mindkét napnak az volt, amikor a gyerekek által elfogyasztott almák maradványait közösen elástuk az „almacsutka temetőnkben”. Ez is a kerti kísérleteink egyike, ugyanis a betakarító napunkon majd kiássuk a hétről-hétre elhelyezett csutkákat, és összehasonlítjuk, hogy a lebomlás milyen stádiumában tartanak. 

  
Köszönet a gyerekek és a kísérő pedagógusok lelkesedéséért és hasznos munkájáért!